unheimlich

• Ask me anything
• Archive
• Random

• Tudom, itt senkit nem érdekel a Csík Zenekar, mert tíznél többen ismerik, nem is azt akartam mondani nektek, hogy nézzétek meg az érdekes videót, hanem azt a vicces történetet mesélem el, hogy a múltkor volt nálam egy zacskónyi ecetes uborka, mert az anyám mindenképpen feltétlenül ragaszkodott hozzá, hogy hozzam el, mert ő úgyse fogja megenni semmiképpen; meg vettem két fagyit a McDonald’sban, hogy majd a nagyobbik gyerek meg az anyja megeszi a játszótéren, ami közel van; csakhogy közben felhívott Csík János, és tíz percen keresztül megbeszéltünk egy dolgot, amit előtte már a zenekar egy másik tagjával megbeszéltem; közben elkezdett olvadni a fagyi, de mivel egy kezemben tartottam mind a kettőt, a másikban meg a telefont meg az uborkát, a számmal meg beszéltem, csak ilyen szerencsétlenkedve próbálgattam lenyalni belőle egy kicsit, de nem sikerült (az meg nem jutott eszembe, hogy az ecetes uborkát egyszerűen kidobjam egy szemetesbe, ami volt, szemben paddal, ami nem; semmi nem jutott eszembe, amivel kiléphettem volna az adott béna helyzetből, pedig nyilván könnyű lett volna, de meleg volt és telefonáltam és fáradt voltam), úgyhogy elkezdett csöpögni a fagyi le a földre meg a gatyámra, én meg közben próbáltam telefonálni és beszélni és úgy tartani a fagyit, hogy inkább a földre csöpögjön és ne a gatyámra, aztán mire befejeztünk annak az egyetlen egy dolognak a megbeszélését, addigra a tölcsérek teljesen eláztak, a gatyámon volt vagy tíz folt, az uborka is csupa fagyi lett, úgyhogy persze kidobtam. De végül azért a gyerek meg tudta enni a maradékát, jól végződött a történet.

  permalink 7 notes