unheimlich

• Ask me anything
• Archive
• Random

• Kapitalizmus és gasztrofasizmus

  Szóval ha jól értem, amit mondasz (lásd alább), akkor szerintem az a baj azzal, amit mondasz, mint ami a gasztrófasizmussal is. Az analógia egyik oldala, hogy ha bármit látsz, ami nem viszi előre a Kapitalizmus Szent Ügyét (ráadásul egy nagyon szűken felfogott kapitalizmusét, amihez képest a valóságban létező egy hippikommuna, még Amerikában is), akkor csuklóból azt írod, hogy “bárcsak belefulladnál a biokajába és elgázolna ezer biciklista, te hippi”. Másik oldala meg az olyasmi, hogy “Egész Magyarországon egy helyen lehet emberi fogyasztásra alkalmas bazsalikomot kapni, és aki bármelyik másikat képes egyáltalán a szájába venni, az egy olyan alacsonyrendű véglény, aki megérdemli a halált.”

  Lehet / reméljük, hogy az első ahelyett áll, hogy “szerintem az, amit te mondasz, nem vinné jó irányba a dolgokat, mert a piaci folyamatok e téren sokkal jobb eredményt hoznak, mint az állami beavatkozás”, a második meg ahelyett, hogy “bárcsak többen lennének, akik értékelik az igazán jó ételeket, és akkor remélhetőleg kialakulna a kínálat is, ami képes kielégíteni a keresletet, és egyre nagyobb és boldogabb volna a hazai ínyencközösség”. Na most én nem vagyok ellensége a retorikus túlzásnak, ismerőseim tudják, hogy többször nevettem már ironikus viccen is. De ha egy diskurzus szinte kizárólag ilyen kirohanásokból áll, illetve minden érvszerűség végül ilyenekbe fut bele, akkor az egyszerűen nem lesz képes meggyőzni a kívülállót.

  Például én is szeretnék nyilván Jó Kaját enni a Szar helyett, de a harmadik olyan alkalom után, amikor kiderült, hogy egy ízlelőbimbóit vesztett véglény vagyok, egyszerűen lemondtam a gasztrofasiszta diskurzus követéséről. Vagy nyitott vagyok arra, hogy megbeszéljük, hogy sok mindent ki kéne venni az állam kezéből (aki Magyarországon él és van egy kis esze, az nyilván nyitott erre) - de ha elég sokszor azt olvasom, hogy dögöljek meg, mert nem hiszem el automatikusan, hogy tetszőleges kérdésben kizárólag a piac szolgáltathatja a megoldást, akkor irónia meg retorikus túlzás ide vagy oda, akkor azért hajlamos vagyok egy kicsit nem annyira lelkesedni.

  Persze simán lehet, hogy nem a kívülállók meggyőzése a cél, hanem a Szabadságharcosok Kicsiny Csapatának összetartását kell növelni. De ennek, azon túl, hogy biztos jó érzés, nem látom túl sok értelmét.

  kosullo:

  Jézusom, azért nem totális agyhalottakkal beszélgetsz, Lev Davidovics. Az álkérdésedre az a válasz, hogy a hazai kapitalizmusapologéták annyira kevesen vannak, olyan elenyésző kisebbségben a hippikhez képest, hogy ez a fajta verbális agressziójuk tökéletesen jogos és érthető. Itt nem egy kisebbségi rendszerkritikus véleményt elnyomó kapitalista hatalmi kísérletről van szó, hanem a relatív többségben lévő kapitalizmusellenes hippi véleménnyel szembeni reménytelen élethalálharcról. Magánemberként én is azt gondolom, hogy a rendszernek bőven bírnia kell titeket. Vicces lenne, ha egy LMP és Fidesz között hányódó országban kapitalizmusellenesként panaszkodni kezdenél!!!

  permalink 119 notes