-
Milyen világhoz nem illik a kapitalizmus?
csodálatos elemzés, hogy világunk miért a létező világok legjobbika, illetve hogyan lehetne mégiscsak javítani rajta!
Valóban csodálatos a kapitalizmus.hu cikke:
- jó volt olvasni azt az érvet (ami kb. a cikk lényege), hogy “a kapitalizmus minden ízében nagyszerű dolog, és minden, ami nem jó a mai kapitalizmusban, az csak azért van, mert ez nem is igazi kapitalizmus.” Persze ez az érv nagyon ismerős, de kapitalizmussal még nem olvastam. Hanem mivel is? Kommunizmussal.
- örömteli dolog, hogy a világ csúcskapitalistáiról kiderül, hogy valójában mind-mind baloldali elhajlók.
- az a szép, ámde csak zárójelben odavetett gondolat, hogy “a tőke egyetlen morális kötelessége, hogy csak a profitszerzést tartsa szem előtt” (kiemelés tőlem, a szórendet megváltoztattam), csodás perceket okozott nekem.
Hanem igazából az kapott meg a legjobban, hogy végre kiderült számomra, hogy a kibaszott válság közepette mégis hogyan hihetik egyesek, a kapitalizmust csak a gonosz állam rontja el, és ha “a tőkének” mindent szabad lenne (leszámítva azt, hogy ne csak a profitszerzést tartsa szem előtt, mert az morális bűn), akkor minden tökéletes lenne - amikor eddig azt hittem, hogy kb. közmegegyezés, hogy a túlzott dereguláció vezetett a kibaszott válsághoz, és ha a rohadt állam nem avatkozik közbe (nem egy esetben a csúcskapitalisták könyörgése után, lásd pl. a közismerten hippik által irányított amerikai autóipart), akkor már mind meg lennénk halva. Mégpedig azt hittem, hogy ez nem úgy közmegegyezés, hogy csak a hippik mondják, hanem hogy még pl. Alan “Ernesto” Greenspan is valami ilyesmit vall, legalábbis a deregulációt illetően biztosan.
De e cikkből, pontosabban a “a válság valódi okait” szövegrészre linkelt másik cikkből végre kiderült számomra, hogy hogy is van ez. Altruism: The Moral Root of the Financial Crisis - már a cím is csodálatos. Iszonyú hosszú, úgyhogy természetesen nem olvastam el, de kb. arról szól, ha jól értem, hogy a rohadt kormányok, leginkább George “Vlagyimir” W. “Iljics” Bush gonoszul arra kényszerítették a szegény bankokat, hogy hitelképtelen (és gonosz) szegényeknek adjanak hitelt, emiatt aztán jött a baj.
Ebben tényleg az a legszebb, hogy ha ez igaz volna, akkor vajon hogy a fenébe lehet, hogy erről senki nem tud? Nem azért, mert az igazság végül mindig kiderül (hippiduma!), hanem mert így első ránézésre elég sok, ráadásul nagy hatalmú embernek érdekében állna, hogy mindenki tudja ezt, már ha igaz volna, sőt, akkor is, ha legalább igaznak tűnhetne. Tényleg csak egy világméretű hippiösszeesküvés lehet a magyarázat, amiben részt vesz mindenki, leszámítva persze a maroknyi igazi kapitalistát, viszont beleértve az összes csúcskapitalistát, pl. minden egyes bankot. Ők inkább hagyják, hogy a népesség el nem hanyagolható része őket hibáztassa, csak nehogy kiderüljön véletlenül, hogy valójában nem is ők a hibásak. Nagyon durva összeesküvésnek tűnik ez! Az altruizmus még annál is sokkal gonoszabb, mint gondoltuk!
-
Francis Fukuyama - Do Institutions Really Matter?
magyarország everywhere
Érdemes megnézni a kommenteket (nem), az első néhány hozzászólásban majdnem elindult valami vita az írás érdemi (szerintem amúgy nem igaz és elsietve levont) állításáról (könnyű megtalálni melyik az, segít pl. a cím is), aztán jöttek a magyar trollok és széttrollkodták az egészet.
-
Hoffmann Rózsa az életre tanít
Végre majdnem leírtam nagy nyilvánosság előtt, hogy az Államtitkár Asszony hülye.
-
Nekrológot írni
pont arról akartam írni, hogy milyen fura élmény egy külföldiről nekrológot írni (magyarról tök más), hogy pl. olvasgattam Johnny Otis életét és milyen baromi érdekes, hogy görög-amerikainak született és egyszerűen úgy döntött, hogy márpedig fekete lesz és kb. az is lett; de hogy ezek a sztorik teljesen sztori szinten maradnak meg, mármint közben némi lelkiismeret-furdalást szoktam érezni, hogy hahó, ez egy ember volt, aki most halt meg, nemcsak egy érdekes történet. Erre meghal Etta James, szegény, na most írhatok nekrológot péntek este. (Magyaroknál ez nincs, még akkor is, ha nem pl. a Bernáthyról van szó, akivel most nyáron több órát eltöltöttem a műteremlakásán és tényleg basszameg hogy gondolta ezt, hogy egyszercsak meghal, szóval akit nem ismertem személyesen, az is több azért puszta sztorinál.)
-
Heidegger & Gadamer are having a party with their colleagues
-
Most, hogy végre megy a Wikipedia, kiderült, kinek volt igaza a tegnapi vitában: tényleg csak akkor van antiszemitizmus, amikor zsidókat lőnek a Dunába.
-
www.komment.hu/tartalom/20120118-velemeny-a-nemzetkozi-sajto-konrad-es-schiff-szovegeire-alapozza-kritikait.html
1.) - 2.) Rábasztál, mert pont dolgoztam külföldi lapnál, a Financial Timesnál, kifejezetten, sőt kurvára figyeltek arra, hogy milyen magyar nyilatkozóik legyenek. Nem, természetesen nem az érdekelte őket, hogy Magyarországon milyen hullámai lesznek egy nyilatkozatnak, hanem az, hogy a nyilatkozó releváns legyen és ne legyen nyilvánvalóan véresen elfogult az ügyben, amiről kérdezik. Pont ugyanúgy mérlegelték, kit kédezzenek meg, mint az angol kiadás angolokról és angoloknak szóló cikkeinél
Én egyszerűen képtelen vagyok követni a gondolatmeneteidet. Ez vajon nem azon álláspont mellett lehetne-e érv, hogy ha Konrád és Schiff nyilatkozik ezekben a csodás lapokban, akkor ők relevánsak? Hogyan következik ebből ennek az ellenkezője?!
3.) Antall a Csurka-platformot kiszorította az MDF-ból, a platform új pártot alapított, ami sikertelennek bizonyult. Eddig a tények, innentől van a hiszti.
Az is tény, hogy a kormánypárt tagjaként zsidózott és nem rögtön lett kikúrva, hanem szép lassan kiszorítva (nem emlékszem, mennyi idő alatt, de tkp. a releváns rész a “nem rögtön”). Arról nem is beszélve, hogy tényeken és hisztiken kívül más is létezik a világon. (Pl. a pina!)
A náci csürhe követeléseit meg nyilván komolyan veszi a kormány, hiszen közismert nácikról van szó!!
Látom, erre nem emlékszel. A romános izé után a Jobbik ott tüntetett, hogy a buzi Alföldi menjen buzulni máshova, miközben a kormány egy jó darabig lebegtette, hogy tényleg kikúrják. Ez úgy jött le (pl. én a Népszava francia mellékletében, a Le Monde-ban olvastam), hogy a Fideszes kultúrpolitikát a nácik határozzák meg. Ami lehet, hogy nem volt igaz, abban a formában, hogy nem a KDNP-seknek nem a Jobbiktól kell megismerniük a szélsőjobbos kultúrpolitikai ágendát, mert maguk is teljes szívvel bírják képviselni a népnemzeti hülyeséget. De most nem ez az érdekes, hanem az, hogy képtelenek vagytok látni, hogy ez hogyan néz ki kívülről: hát kurva szarul.
(Source: inkeibence)
-
www.komment.hu/tartalom/20120118-velemeny-a-nemzetkozi-sajto-konrad-es-schiff-szovegeire-alapozza-kritikait.html
1) Mint azt pont az előbb írtam, a külföldi lapot a lehető legkevésbé sem érdekli, hogy a benne megjelenő cikk alapján Orbán a szavazóival mit tud elhitetni. Elég vicces lenne, ha a külföldi lapok szerkesztőségei figyelembe vennék, hogy a magyar csürhének mi jön le az írásaikból.
2) Majd kérdezz meg valakit, aki látott már újságot, hogy milyen alapon választják ki a nyilatkozókat. Konrád György és Schiff András (mint látható) ott is híres emberek, megvan az elérhetőségük, és a szerkesztők feltehetőleg úgy ítélik meg, hogy az olvasókat érdekli, hogy mit mondanak - legalábbis annál biztos jobban, mint ha felkutatnának egy új nyilatkozót, aki a magyar közönség számára talán hitelesebb (hahahaha, melyik része számára), de az ő olvasóik számára viszont tök ismeretlen. Ezt elvárni kb. annyira életszerű, mint azt várni, hogy az index szerkesztőségben egész éjszaka ott üljön valaki arra az eshetőségre készülve, hogy ha meghal Steve Jobs, akkor a hír megjelenése után fél perccel kitegye, hogy egy életből ellesett példát mondjak.
3) Ízlés és megközelítés kérdése, számomra Magyarország rettenetességéhez nagyban hozzájárul, hogy az ember már meg fel sem kapja a fejét egy kis cigányozáson vagy zsidózáson, akár a játszótéren hallja, akár kormányközeli újságban jelenik meg. Ehhez biza jelentősen hozzájárult az, ahogy Antall a Csurka-féle platformot, aztán a Fidesz a szélsőjobbot kezelte.
Lehet azon viccelni, hogy nem lőttek Dunába senkit, hihihi, de az ilyesmire érzékenyebb kultúrákban az is szélsőjobbal való kokettálásnak minősül, ha kapnak egy színházat, nem küldik el őket minden adandó alkalommal a faszba vagy ha (hogy egy itthon szintén a kb. ki nem szarja le kategóriába tartozó, külföldön elég nagy visszhangot kiváltó ügyet mondjak, az Alföldi körüli hisztit) egy jó darabig nem lehet tudni, hogy a náci csürhe követeléseit mennyire veszi komolyan a kormány.
Hát a lónak a faszát. Vajon az jó lett volna, ha egy amerikai lap 1937-ben Leni Riefenstahl független értelmiségit kérdezi meg arról, hogy veszélyt jelentenek-e a nácik?
És az Inkei cikkében arról volt szó, hogy a kamu, irreleváns, hisztérikus, elfogult megszólalók miatt olyan ügyekben verik a habot, amik egész egyszerűen nem igazak. Pedig milyen sok más ügyben joggal lehetne verni. Hogy Magyarország rettentő hely, de egy rakás, márkás lapot olvasó külföldi meglepődne, ha idejönne, mert a legkevésbé sem ÚGY rettenetes, ahogy a hisztérikus jelentéktelenek nyilatkozataiból kirajzolódik. A a faszfej Schiff-félék miatt van az, hogy az Orbán el tudja hitetni egy rakás emberrel, hogy csak sima magyarellenes uszítás folyik, hiszen az ember elolvassa ezeket a nyilatkozatokat, tudja, hogy nem igazak, ezért akkor már azt is elhiheti, hogy a többi is hazugság, amit a nyugati lapki írnak.
(Source: inkeibence)
-
www.komment.hu/tartalom/20120118-velemeny-a-nemzetkozi-sajto-konrad-es-schiff-szovegeire-alapozza-kritikait.html
Írtam egy cikket, hogy a Tumblr-en lemandineresezzenek, a Mandineren pedig lezsidózhassanak!
Arról a viszonylag nyilvánvaló tényről feledkezel meg itt, hogy a külföldi újságokat nemcsak hogy külföldi országokban adják ki és külföldi nyelven írják, hanem a külföldieknek szólnak. Nem elsősorban az a céljuk, hogy segítsenek az itthoni “hisztérikus légkör” csitításában. Nem is értem, miért gondolod, hogy bármire kéne “szorítkozniuk” e célból: ők a saját közönségük érdeklődését és (a magyarországitól teljesen eltérő) hisztériáit veszik tekintetbe.
Az általam olvasott cikkek többségében szerepel 5-10-15-20 darab “valóban támadható lépés” és ezek között mittudomén, 1-2-3 drb nacionalizmusra, szélsőjobbal való kokettálásra vonatkozik. Arról szegény külföldiek már nem tehetnek (és nem értem, miért kéne figyelembe venniük), hogy az ilyen cikkekből egyesek itthon csak ez utóbbiakat hajlandóak meglátni “jaj de uncsi ezt már húsz éve hallgatni” felkiáltással. (Pl. erre gondolok.)
Plusz a külföldiek olyanok, hogy ha teszem azt egy közismert náci kap a kormánypárttól egy teljes színházat, akkor nem azt mondják, hogy “ki nem szarja le, úgyse járok kibaszott színházba, haha, láttad milyen vicces hülyeségeket írt a pályázatába, hehe”, hanem azt mondják, hogy úristen bazdmeg egy közismert náci kapott a kormánypárttól egy teljes színházat mi van ebben az országban. És szerintem nekik van igazuk.
-
Apa, itt lehet Rombolni!
hiába tettünk meg mindent, mégis punk lett a gyerekből
(jobban közelítő átírás talán az, hogy Rooom-Ból-ni)
-
Így buliztam hatalmasat szombat este nem
Amikor kiderült, hogy sajnos elmarad az interjú, először arra gondoltam, hogy attól még persze, hogy elmegyek, tökre érdekel Kingdom, rám is fér a bulizás. Aztán egyre sokasodtak a kérdőjelek, hogy tkp. dög fáradt vagyok, élvezném-e. Amikor húsz percig tartott, hogy rászánjam magam a számítógéptől történő felkelésre, éreztem, hogy az ellenérvek momentumot nyernek. Konklúzív empirikus pilótatesztként levittem a szemetet, a második emeletig visszakászálódva végleg eldőlt a kérdés. Még azért mosogattam egy kicsit, elvégre szombat este volt.
-
Nem kell félni, nem nyomom meg a gombot
Mivel senkit nem érdekel már a sajtószabadság, a politikai közírásban ez volt az a téma, ami az ún. senki által nem ismert lemezek kritizálásához a legközelebb áll.
-
Kingdom: Fogs (2010)
Képzeljétek, ma elmegyek egy olyan buliba, ahol a dj-k egész este abból a célból fognak lemezeket feltenni, hogy az emberek táncoljanak, szórakozzanak! Jó rég voltam már ilyenen (ha a Balaton Soundot nem számítjuk, márpedig ne számítsuk), több mint két és fél éve Carl Craigen, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy megy ez manapság.
-
Nas: Nasty (2011)
Hallottam már korábban is, tetszett is, de amikor tegnap kidobta az internet, akkor ez lett most a kedvenc számom!
